Nehéz csalfaságokat vizslató blogunkon valakinek kiadós ajnározása. Ha helyesen jártunk volna el témaválasztás terén, kerültük volna az ilyen nehéz diót, de mint minden dolgos ember, mi sem elégedtünk meg a megszokottal, így belehúztunk az újba! Sok ellenérvvel szembesültünk szakértői stábunkkal tartott értekezletünk során. "Lágy picsa zenét játszanak. Ki a faszom akar szabadidejében melankólikus nótákat hallgatni? Annak a tagnak amúgy szerintem üvegszeme van. Az antiszociális osztálygörcse ki sem lát a haja mögül." - Mondta a sokat tapasztalt stáb. El kellett vonulnunk, hogy megvitassuk ezt magunkban, hasonló ellenérzéssel viseltettünk mi is az ilyen suttyókkal szemben. Szerkesztőtársaim és jómagam (tudtam jól a lelkem mélyén), ráismertek a Placebora is, a jelzők hallatán. Mentő ötletként szerkesztőtársam azt mondta: "A világfájdalmat elég hitelesen adják vissza, szerintem menjen!" Ezt szótlan egyetértés követte, mígnem kedves barátom billentyűütései meg nem törtét az áldott csendet. Álljon hát itt, az utókor számára, a britpop autistáinak 10 legszebb mozzanata:

 

 

 

10. Blow Out

A szám idekerülésének két oka van. Ravasz módon a legkorábbi munkák egy elfeledett szösszenetéről van szó. De fontos jelentőséggel is bír a későbbi irányvonal megválasztása szempontjából. A kellemes gitártéma, az őszi  napsugár simogató melege, majd a tovaillanó harmónia utáni zavaros gitárjáték, szívetgyönyörködtető.

 

 

 

 

9. Planet Telex

Ilyen intro után senki sem fogja azt várni, hogy a polcára csak egy átlagos, silány poptermék kerül. A szám közben még nagyban a borítót fürkésszük, furcsa érzés fog el minket, eddig ismeretlen hangzásvilág, Lüktetés, mely nem veszt az intenzitásából, fenntartja az érdeklődést. Nem tudjuk eldönteni, hogy aki a gitártorzításért felelt mázlista vagy zseni. És az a kurva zongora*.

 

 

 

 

8. Street Spirit

El akartuk kerülni ezt a fájó pillanatot. Bizony, jól gondoljátok ti is! Van közös bennünk és a 21 éves bölcsészhallgatókban. Lelkükben legalább akkora tüzet lobbant ez a szám. A földöntúli énekhang, amit Thom Yorke rengeteg drog után présel ki szomorú szájából, a depresszív gitártéma, a higgadt ritmusszekció. Nincs sok váltás a számban, de mégsem unjuk, furcsa.

 

 

 

 

7. Everything in Its Right Place

Sehol gitár, polifonikushoz közeli finom hangokat hallhat csak a ragyogó szemű hallgató. Egy szólam ének, több szólam robotizált Thom Yorke hang, kitartó szinti. Az elektronikával megtámogatott ének nem csak 16 éves focisták tetszését nyerheti el.

 

 

 

 

6. Climbing up the Walls

Sarokbaállított ovis, beírását szállító kisiskolás. Megvert kamasz, bukott egyetemista. Munkanélküli pályakezdő, megcsalt férj. Leszázalékolt nyugger. Mind ezt a számot hallgatják, és merengenek múlton s jövőn. Nem könnyeznek, szemük villámokat ver.

 

 

 

 

5. Sail to the Moon

Hosszú évek gyakorlata és a kifogyhatatlan ihlet Jonny Greenwoodot a legjobb pszichedelikus gitártéma feltalálójává avanzsálta. Ezt a számot egy szoba magányában, spiccesen ajánlom minden kedves érdeklődőnek és puffogó tudatlannak!

 

 

 

 

4. A Punchup at a Wedding

 

A Beatles Come Together-jére emlékeztető bassline. Hatásos zongoraalap, nincs túlspilázva. Chris Martin a sövény fölött körmétrágva tekint át, majd letörten esik össze a tuják között. Pedig annyira akarta!

 

 

 

3. Weird Fishes/Arpeggi

Jonny drágánk annyira érzi ezt a gitározás dolgot, hogy minden élőfelvételen módosít a kis apró improival, ritmusváltásaival, hajlításaival. Ennek a számnak a neten nincs kettő összehasonlítható élő verziója. Régen nem adtam volna ilyen előkelő helyezést a dalnak, de a performanszokat tekintve, mára mélységesen szégyenlem magam önnön butaságom miatt. És itt egy kis intermezzo Jonnyról. Mennyire jó is ahol a nyilvánvaló agy (Thom Yorke) mellett, egy ilyen csendben megbúvó őrült alkotó van jelen Jonny Greenwood személyében, aki nem csak hangszerének teljes ismerője, de néha átszaladgál a szinti mögé, meg amúgy is szépen átvette az alkotói feladatok nagy részét a hosszú évek alatt.

 

 

 

2. I Will (LA version)

Hosszasan tanakodtunk, hogy esetleg válasszunk egy ténylegesen B-side számot. Lett volna rá lehetőségünk. Sorolhatnánk a jobbnál jobb számokat: Talk Show Host, Pearly, The Trickster, How i made Millions stb.. De véglis emellett döntöttünk, pedig ez csak egy áthangszerelt változata az ugyancsak toplistaábilis társának.

 

 

 

 

1. Knives Out

A győztesen sokat illik gondolkozni, mi felrúgva az évek által bebetonozott klisét, rögtön tudtuk, hogy listánk első helyét semmilyen más szám nem bitorolhatja. Három kibaszott gitár világraszóló harmóniájáról van szó, hát hogy nézne ki, ha diszonanciát keltenénk az értelmetlen vitánkkal? Na ugye!

 

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://szarvasagancs.blog.hu/api/trackback/id/tr245634620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása