A szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás tanait követve kezdtem keresni a kapcsolatot a budapesti páhollyal. Gyakran sétálgattam a Podmaniczky utca közelében, fontos külsejű embereket fürkészve, de nem történt semmi. Senki nem szegezett nekem kérdéseket, hogy miért lábatlankodok az épület előtt, mi járatban vagyok itt, kit keresek. Az ott töltött több száz órám felesleges időpazarlásnak tűnt. Szépen lassan letettem arról, hogy egyszer még kőműves mester legyek.

  A szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás tanait követve bújtam azonban továbbra is a könyveket, leginkább az okkult tudományokkal foglalkozókat. Ezek a kötetek nehezen fellelhetőek. Számomra világos, hogy miért. A felsőbb érdek azt kívánja, hogy csak az igazán eltökélt érdeklődők léphessenek az okkult tudományokkal nyitó és sokkal misztikusabb témákkal záró ösvényre. És akkor nem gondoltam, hogy meg tudom mi van az ösvény végén.

  A szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás tanait követve léptem először a Podmanczky páholyba. A síri csendet csak a halk suttogás törte meg néha. Mindenkin szemfedő volt, a diszkréció alapszabály, de mint kiderült a szervezet óvatossága mindenre kiterjed. Itt megjegyezném, hogy a kisstílű szervezet szó nem fejezi ki igaz érzelmeimet. A saját életem, a belépés pillanatától megszűnt. Új dimenzióban kezdtem el létezni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.